Ez az oldal tájékoztatást nyújt a Magyarországon családfelállítás / családállítás / család leképezés / Hellinger terápia néven ismert módszerről. A módszer gyakorlatáról és hatékonyságáról szóló megállapításokat az eddig közel 12000 ellenőrzött családkonstelláció összesített és rendszerezett tapasztalatai alapján közöljük.
Tartalom
• A családfelállítás
• A család szellemi mezeje
• A rend
• Elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák, a kiegyenlítődés törvénye
• Az elakadás gyakorlati okai
A családfelállítás
A családfelállítás technikája a családterápiás módszerek, valamint a pszichoanalízis, hipnózis, tranzakció-analízis alapjain nyugszik. A családi és más rendszerekkel foglalkozó terápiás módszerek közül több is megmutatja a csoportok tagjai közötti láthatatlan kötéseket (Virginia Satir, Jacob L. Moreno, Böszörményi Nagy Iván). Európában családfelállítás néven Bert Hellinger személyével vált ismertté. Szimbólumok és absztrakciók felállításával jelenleg is tovább fejlődik (Insa Sparrer és Matthias Varga von Kibéd).
A módszer lényege, hogy az egyén által magában hordozott rendszert a rendszer tagjainak térbeli elhelyezkedésével jelenítjük meg. Alkalmazásával egy adott család, illetve más rendszer ún. szellemi mezejére, azaz a tagok kapcsolódásaira nyerhetünk rátekintést a képviselők testi érzetei, észlelései, mozdulatai alapján. Ez lehetővé teszi az elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák rendezését azzal, hogy az egyén – a felállítást vezető segítségével - rálát a családjához tartozók életének egy-egy fontos történésére, tehát felismeri a valóságot. A képviselők helyzetének megváltoztatása, bizonyos mozdulatbeli és szóbeli rituálék megtétele feltárja a fejlődés lehetőségeit is. Az egyén életében a változás lehetősége kezdődik azzal, hogy a feltárult múltat elfogadja, mert ezáltal nyitottá válik a jövő felé. Képessé válik maga alakítani az életét.
A Hellinger terápia szisztemikus (azaz rendszerszemléletű) és fenomenológikus (szó szerint: a jelenség előítélet mentes megismerését és leírását célzó) módszer, azaz előzetes feltevés, gondolat, ítélet nélkül vizsgál meg minden esetet, az általánosító tudományos megközelítéseket is mellőzi. Azaz minden családfelállítás tárgyszerűen, a konkrét helyzetre vonatkozóan tesz egyedi megállapításokat, és nagy hangsúlyt fektet az érzéki tapasztalásokra.
A család szellemi mezeje
A család szellemi mezejét az egyénhez tartozók, a szigorúan vett vér szerinti családtagok és a más kötődések miatt odatartozók alkotják. Ez a szellemi mező állandóan jelen van az egyén életében, és a mező törvényei irányítják az egyén életét, olykor az egyén tudomása nélkül.
A Bert Hellinger által "szellemi mező"-nek nevezett jelenséget közel azonos időben Rupert Sheldrake, biológus morfogenetikus mezőnek írta le. Ebben a mezőben időtlenül működnek a kapcsolatok. A mező saját rendjei szerint működik, és amennyiben rendetlenséget észlel, kényszerítő erővel törekszik a rend helyreállítására, a kiegyenlítésre.
A családi szellemi mezőhöz, amelyre a vér szerinti családtagokon túli kiterjesztés miatt a „klán” elnevezést is használják:
- az egyén,
- a megszületett és meg nem született testvérei, ikertestvérei, (Mindenki, akivel az egyén legalább egyik szülője közös, az testvér. A családi energiamező nem tesz különbséget „édes”- és féltestvér között. Ugyanígy nem tesz különbséget élő és nem élő között. A testvérek sorába tartozik az édesanyánk abortusza vagy vetélése miatt nem megszülető gyermek is.)
- a szülei, a szülők testvérei,
- a szülők korábbi intim kapcsolatai, (A vérvonalban felfelé a korábbi intim kapcsolatok a kapcsolatból való kilépéssel (szakítás, halál) teszik lehetővé az egyén megszületését, azért az elválás fájdalmával „fizetnek”. Ezek a személyek „helycsináló”-ként tartoznak a klánhoz.)
- a nagyszülők, a nagyszülők testvérei, a nagyszülők korábbi szerelmi kapcsolatai
tartoznak elsősorban.
Ugyanakkor szintén kötődés alakul ki a mély traumát okozó történések során keletkezett kapcsolatokkal. A klánhoz tartoznak ezek a személyek is, például:
- a háborúból visszatérőnek a bajtársa, akit tragédia ért;
- a balesetek által a túlélő egyénhez kötődnek a sérültek vagy áldozatul esők;
- az erőszakos cselekmények elkövetői és elszenvedői, bármelyikük is tartozik egyébként a családhoz.
Általában véve az egyén rendszeréhez tartoznak mindazok, akik "árat fizettek" azért, hogy az egyénnek olyan legyen az élete, mint amilyen most.
A „hetedíziglen” kifejezés nyomán feltételezhető, hogy a mező szoros összetartó ereje kb. hét generáción keresztül működik. A családfelállítás során ilyen és esetlegesen távolabbi kötődés is felfedezhető. Sokkal gyakoribbak azonban a saját, a szülői, és a nagyszülői generációk, és az ahhoz tartozók közötti szoros kötődések megjelenései.
A rend
A családunk szellemi mezejének rendjét úgy érzékeljük, mint az egyensúlyunk meglétét vagy hiányát. Az érzékszervünk ehhez Hellinger szerint a lelkiismeretünk, ami állandóan irányítja és visszajelzi mozgásunkat, ezzel őrködik a kapcsolatok felett, az odatartozás, a rend vagy rangsor megléte és az adás-kapás egyensúlya érdekében.
Bert Hellinger korábbi megfigyelései és a családfelállítások során szerzett tapasztalatai szerint három alapvető törvény uralkodik a mezőben.
Az első: Az odatartozás joga
A második: A hely törvénye
A harmadik: Az adok-kapok egyensúlya
Az odatartozás joga
Eszerint mindenkinek, aki a család szellemi mezejéhez tartozik, egyenlő a joga ehhez az odatartozáshoz. Senkit, aki a szellemi mezőhöz tartozik, nem lehet abból „büntetlenül” kizárni. Ha a mező tagjai valakit kitagadnak, annak következménye van. Az odatartozás jogához tartozik az is, hogy aki kitöltötte a sorsa szerinti életidejét, annak szabad legyen elmennie, ezzel beteljesíthesse a sorsát.
A hely törvénye
Ez a törvény azt jelenti, hogy aki előbb érkezett a mezőbe, a rendszerbe, annak elsőbbsége van mindazokkal szemben, akik később érkeztek. A helyek sorrendje ugyanakkor egy rangsort is jelent. Ez vonatkozik a legalapvetőbb elsőbbségre, ami a szülőknek a gyermeküket megelőzően van, valamint vonatkozik a testvérek születési sorrendjére, és a párkapcsolatok egymásutániságára is. Ha valaki akarva, vagy akár tudatlanul beáll az őt meg nem illető helyre, megsérti ezt a törvényt.
Ehhez a törvényhez tartozik az adás és az elfogadás rendje. Aki előbb érkezett, az a Nagy, függetlenül attól, hogy később hogyan alakult a sorsa, a később érkező pedig a Kicsi. A Nagy ad, és a Kicsi elfogad. A Nagy korábban a nála Nagyobbtól kapott, és a Kicsi majd tovább ad a nála Kisebbnek.
Az adás és az elfogadás egy felülről lefelé áramlás, amely az első embertől hozzánk hozta az életet a szüleinken, az ő szüleiken, és az ő szüleiken … keresztül. Ez az áramlás megfigyelhető a testvérek sorában is. A Nagyobb ad a Kisebbnek. A párkapcsolatokban a korábban érkezett a kapcsolatból való kilépésével ad, "helyet csinál" a következőnek.
Az adok-kapok egyensúlya
Ez a szabályszerűség az egyenrangú, egy szintű kapcsolatokra, párkapcsolat, munkatársi és baráti kapcsolatokra érvényes. Ha valaki kap, az adós lesz. Neki is adnia kell ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon. Jó esetben egy kicsit többet, így a partnere lesz azzal a kis különbséggel adós, és ezért késztetése lesz adni. Az így alakuló kapcsolat kiegyensúlyozott. Ugyanez vonatkozik a megbántás kölcsönösségére. „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.” A megbántás visszaadása is nagyon fontos - a jó kapcsolat fenntartása érdekében lehetőleg egy kicsit kisebb mértékben. Az adok-kapok egyensúlyának elbillenése a kapcsolat felbomlását eredményezi, mert az adós általában nem tudja elviselni a kiegyenlítetlenség miatt rá nehezedő súlyt.
Elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák, a kiegyenlítődés törvénye
A család szellemi mezejének is van lelkiismerete, amely hasonlóan az egyén lelkiismeretéhez, érzékeli a rendetlenséget, és anélkül, hogy ezt tudnánk, vagy befolyásolhatnánk, mozgatja a rendszer tagjait az egyensúly fenntartása vagy visszaállítása érdekében. Ha a családi rendszerbe tartozók közül valakivel életbevágóan rossz történik (kitagadják, nem tartják tiszteletben a helyét) akkor a rendszerben egy következő generációban született, a kiegyenlítés érdekében a nehéz sorsú családtag érzéseit, viselkedését, betegségét, sorsát fogja követni. Olyan, mintha a később született azt mondaná:
„ Inkább én viszem helyetted a nehéz sorsod, hogy neked könnyebb legyen! vagy Inkább én halok meg, Te maradj!”
„Követlek a sorsodban, betegségedben, vagy akár a halálba is!”
Ezek mindig szeretettel teli, és általában tudattalan fogadalmak, és - természetesen - nem segítenek a korábbi nehéz sorsú tagon. Ugyanakkor a fogadalomtevőt kötik, hiszen a fogadalma szerint él - a saját sorsa helyett.
A saját családi rendszeredet elképzelheted egy nagy, részekből álló, függőleges képnek, amelyben legfelül a Legnagyobb, az élet forrása van, alatta állnak az utána következő Nagyok, érkezési sorrendben és az őhozzájuk tartozók. Legalul vagy Te, aki az életedet a nálad nagyobbakon keresztül kaptad úgy, hogy felülről, a Teremtőtől az életerő a közvetítők (a családod nálad Nagyobb tagjai) mindegyikén keresztül áramlik. Az életed kiteljesedéséhez tehát az szükséges, hogy ez a családi kép legyen teljes: minden egyes darabja legyen meg, és mindegyik legyen a helyén.
Az elakadások gyakorlati okai
A mező alaptörvényei a következőkben felhozott esetekkel sérülhetnek például:
- A családban a halva született gyermeknek nevet sem adnak, és többet nem beszélnek róla, mintha a szülés meg sem történt volna. Ekkor a halva született odatartozásának joga sérül, és ha később testvér születik, aki azt hiszi magáról, hogy ő az elsőszülött, akkor a sorrendiség is.
- Hasonló a helyzet, ha a testvérek sorában van egy másik kapcsolatból született gyermek is, akiről a testvérek nem tudnak, így sem az odatartozása, sem a helye nincs tiszteletben tartva.
- Előfordul - a tudott eseteknél jóval nagyobb számban -, hogy a magzati fejlődés ikerterhességnek indul. Az egyik magzat elhal, a másik élve születik. Az elhalt magzatról sem az anya, sem az élve született gyermek nem tud. Csak az élve született lelke hiányolja, pedig az a magzat is a családhoz tartozik.
- Egy nő azt mondja az udvarlójának, hogy Te vagy az első, a legfontosabb, holott korábban volt párkapcsolata – ebben az esetben is mindkét törvény sérül.
- Ha valaki erőszak áldozata lett, amiről később a megítélés elkerülése érdekében nem beszélnek, szintén mindkét törvény sérül. A családhoz tartozó áldozat sorsát az elhallgatással nem tisztelik, és az erőszakot elkövetőről pedig tudomást sem vesznek, azaz kitagadják.
- Ha az egyik szülő egyedül neveli a gyermekét, és egyenrangúként kezeli, gyakran válik a gyermek az őt nevelő szülő partnerévé. Itt megsérül a hely törvénye.
- Amikor a gyermek szeretettel-teli lelke egy nehéz sorsú családtagnak azt mondja, hogy a segítségedre sietek, akkor fölé helyezkedik, akár több generációval nagyobbnak képzeli magát. Így nem tudja a saját életét élni. Sérül a hely törvénye.
A felsorolást sokáig lehet folytatni, a variációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, annak ellenére - vagy talán éppen azért - mert a mező törvényei egyszerűek. Mindenki esete egyedi, így minden családfelállítás, és az oldódás is az.
